Történelmének egy pontján, az emberiség az erőszak felé fordult. Ezzel az egész rólunk szóló elbeszélés radikális fordulatot vett, és innentől a pályánk a hiábavalóság felé mutatott. A történetünk egy előre megmondható, unalmas sztorivá vált, zsákutcával a végén. A halálfélelem lett az a mélyben megbúvó állandó szorongás, amely az emberi drámánkat uralta. Az önvédelem és az erőszak végtelen körei mélyen beágyazódtak a pszichénkbe. Ádám ennek a történetnek a megszemélyesítője, és ha ember vagy, ez a te történeted része is. Sokan a mai napig csak ezen elbeszélési kereteken belül értelmezik önmagukat és szemlélik a világot.
Amikor a biztonság fontosabbá válik, mint a kalandvágy... amikor az ismerősség kényelme vonzóbbá lesz, mint az ismeretlen izgalma... amikor a bizonyossághoz ragaszkodunk annak rovására, hogy a rácsodálkozás lehetőségét is feladjuk cserébe... és amikor olyan merev rendet fogadunk el magunk körül, ahol már nincs helye annak, hogy zavarba jöjjünk, hogy valamit ne értsünk... akkor ugyanaz az elbukott történet zár bennünket börtönbe, mint az első Ádámot. Ahogy értelmezési kereteink megkeményednek, elvesztik rugalmasságukat, az életünk is azzá válik. A lehetőségek alternatívájának helyét az elkerülhetetlenség veszi át. Jézus egy homlokegyenest más életet mutat nekünk: a végtelen nyitottságot a végtelen lehetőségek Istene felé. Önmagába vetett bizalma nem a saját vágyainak vagy saját elképzeléseinek a helyességében rejlik, hanem biztonságát valaki más adja. Olyan forrást fedez fel önmagában, ami önmagán túlmutat. Saját Teremtőjével való kapcsolata által teljesedik ki alkotókészsége, teremtő szelleme, kreativitása. Az Istennel való egyesülésében ő nem szűnik meg, hanem épp az egység teszi lehetővé, hogy legvalódibb, legigazabb és legszabadabb önmagává váljon. Ennek az Isten-ember eggyé-válásnak meglepő következményei vannak Istenre nézve is. Isten nincs korlátozva vagy nem lesz kevesebb ebben az egységben, hanem lehetősége nyílik az emberben, hogy Isten őbenne szeressen és teljességében, szabadon létezzen. Jézus ennek az EGY-ségnek az archetípusa, alappéldája, ősi kollektív tapasztalata. Ő az, akiben ez az eszmény manifesztálódott, megtestesült. Drága barátom, Isten annyira izgatott, hogy mit kezdesz az életeddel! A lehetőséget látja benned, akiben egészen egyedi módon élhet („hiszen Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk”)! Sehol másutt, senki mással nem lesz az a kapcsolata, mint veled. Amit pedig kínál, az nem kevesebb, mint a szabadságod és a képességed, hogy társteremtője vagy. Egy olyan utazásra számít veled, ami tele van meglepetésekkel, csodákkal és szépséggel! Egy olyan útra, amely tele van meglepő akadályokkal is, és a még-meglepőbb további navigációs lehetőségeitekkel, mely keresztül visz az akadályokon. Hallod-e az suttogását: „Mi az a szépség, szándék és érték, ami számodra lehetséges? Mit választasz? Valami egészen új lehetséges a számodra. Hívd életre! Hozd életre!”
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: Creative Chaos c. könyve jelenleg fordítás alatt áll. Az elkészült fejezeteket blogbejegyzésekben olvashatod. A magyar változatot Fehér Vera készíti. TARTALOM
Első fejezet:
MEGHÍVÓ A MISZTÉRIUMBA Második fejezet:
A JELENTÉSEK MÁTRIXA ArhívumKategóriák
All
|