Ritmus, az időtartam hossza, tempó, átmenetek, kezdet, befejezés… ezek mind a zene – és az idő – jellemzői. Mind a zenével, mind az idővel kapcsolatban felmerül, hogy van-e értelmük, hordoznak-e jelentést, s ha igen, mi az? Modern életünket órákra és percekre osztottuk fel. Az értéket hajlamosak vagyunk az alapján mérni, mennyire tudunk produktívak lenni mondjuk egy adott órán belül. Az idővel kapcsolatban ilyen kérdéseink vannak: mikor lesz a következő megbeszélés? Mennyi ideig fog tartani és visszatérő esemény lesz-e? Részben a „mikor”, „mennyi ideig” és „milyen gyakran” kérdéseinkre adott válaszok írják le az idővel kapcsolatos tapasztalatainkat. Maga az „idő” azonban ennél sokkal gazdagabb. Mértékegységei, az évek, hónapok, napok, órák és másodpercek – mind a MOZGÁSON alapuló mértékegységek. Egy évnek azt a hívjuk, amennyi ahhoz kell, hogy bolygónk, a Föld, egyszer megkerülje a Napot. Egy nap alatt pedig azt értjük, amennyi ahhoz kell, hogy a Földünk a tengelye körül egyet forduljon. Maga a mozgás valós; de vajon az idő csak ennyi? A mozgás mérésére szolgál? Visszafordíthatjuk az időt, ha visszafordul a mozgás?
Einstein relativitáselmélete megmutatta, hogy az idő tényleg valóságos, de titokzatosabb, mint hogy csak a kozmikus mozgások (pl. a Földünk mozgása) mérésére szolgáló dolog lenne. Az idő a gravitációval és a sebességgel is összefügg. Talán most épp azon gondolkodsz, mi közöd van neked ehhez az egészhez… Nos az, hogyan gravitál a te élettörténeted, szorosan összefonódik az idő valóságával. Kapcsolatuk a későbbiekben világosabb lesz, de most folytassuk Einstein idővel kapcsolatos gondolataival. Einstein rájött, hogy az idő különböző körülmények között különbözőképp telik. Például másképp telik az idő a hegyekben, mint a völgyekben. A nagyobb magasságban élő ember gyorsabban öregszik, mert ott az idő gyorsabban telik! Ha ez a személy találkozik néhány év után egy barátjával, aki a völgyben él, annak, aki a völgyben él, kevesebb ideje volt gondolkodni, kevesebb ideje élni és lassabban öregedett volna. Az idő relativitása már nem csupán elmélet. Különböző, például az atomórákkal végzett kísérletek, bebizonyították azt[1]. Most épp azon gondolkodhatsz, hogyan lehet, hogy a hegyen tartózkodó embernek több ideje volt, mint a völgyben tartózkodó embernek, miközben mindketten öt évet töltöttek a saját helyükön. A válasz egyszerű. Azzal, hogy valamit öt évnek mérünk, nem ad pontos mérést magáról az időről. Ez csak egy kézenfekvő, kényelmes, a mindennapokban elegendően pontosnak mutatkozó mérés, amely lehetővé teszi számunkra, hogy találkozókat tervezzünk és ütemterveket írjunk; ám maga az idő ennél sokkal összetettebb. Na és akkor, mi van? – kérdezheted. Miért jelentős ez a létezésem értelme szempontjából? Hiszen ami különbséget a gravitáció és a sebesség produkál a fenti példánkban, az végletesen csekély. Ami fontos ebben a felfedezésben, az nem a két időtartam különbsége; hanem hogy van különbség, s hogy mit mond mindez az idő természetéről. Annyi féle idő van, ahány pont a valóságban. „Az idők sokan vannak: a tér minden pontjára más és más. Nincs egyetlen idő; az idők hatalmas sokasága van.”[2] Az időt egyedi kapcsolatok mozgásai alkotják; nem pedig események sorozata alkotja, amik mindenhol azonosak lennének.[3] Ezért nem ez a jelen pillanat alkotja meg a valóságot; hanem az épp adott kapcsolatok egyedülálló konfigurációja. Következésképpen nincs egyetemes jelen, mivel nincs egyetemes idő. A te „időd ugyanolyan egyedi, mint te magad. Jelenléted a jelened. Beszélgethetünk a zenéről úgy általában, de a szívünket konkrét dallamok ragadják meg. A valóságban a zene nem általánosságban létezik, hanem valóságosan megtörténő eseményekben, dalokban és dallamokban. Hasonlóképpen, az időnek sincs általános abszolút létezése, hanem a kapcsolatok egyedi konfigurációjában valósul meg. Olyan régóta teoretizáltunk az időről úgy általában, hogy már azt hisszük, önmagában létezik. Ez olyan, mintha a zenéről gyártanánk elméleteket a gyakorlattól elszakadva, anélkül, hogy rátérnénk a zenehallgatásra vagy bármi dallamra. Az idő csak az életedben válik valóságossá; egyszóval az időd ugyanolyan egyedi, mint a téged alkotó kapcsolatok. Az elbeszélés az, amely létrehozza, megőrzi és felidézi az idő jelentését. [1] Taylor, Edwin F.; John Archibald Wheeler (1992). Spacetime Physics: Introduction to Special Relativity (Téridő fizika: Bevezető a speciális relativitásba (2. kiadás). New York: W.H. Freeman. 84–88. oldal ISBN 978-0-7167-2327-1. [2] Rovelli, Carlo (2017). The Order of Time (16. oldal). Penguin Publishing Group. Kindle Edition. [3] Lásd Ryan Chester közérthető videóját Einstein relativitáselméletéről A fény állandó sebességéből következően, minél gyorsabban mozog egy tárgy, annál lassabban telik számára az idő. https://www.youtube.com/watch?v=CYv5GsXEf1o
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: Creative Chaos c. könyve jelenleg fordítás alatt áll. Az elkészült fejezeteket blogbejegyzésekben olvashatod. A magyar változatot Fehér Vera készíti. TARTALOM
Első fejezet:
MEGHÍVÓ A MISZTÉRIUMBA Második fejezet:
A JELENTÉSEK MÁTRIXA ArhívumKategóriák
All
|