A káosz a kreativitás valószínűtlen forrásának tűnhet. Ám a káosz felszínének értelmetlensége alatt, a végtelen lehetőségek mélysége kavarog. Születésünkkor mindannyian úgy érkezünk ebbe a világba, hogy az már tele van szimbólumokkal, történetekkel, és mindezek jelentéseivel. Senki sem kezd tiszta lappal, ilyen értelemben. Inkább azt találjuk, hogy világrajövetelünkkor közösségeink elbeszélésekkel teli mátrixába huppanunk bele. Van azonban valami igazán újszerű, sőt, akár teljesen új, ami lehetővé válik ennek a káosznak a közepette. Az idő, mely számunkra személyesen adatott, egy olyan közeg, egy olyan lehetőség, amiben ezeket a történeteket összerakosgathatjuk, átrendezhetjük, újra-értelmezhetjük, és ebben az akár teljesen új konstrukcióban megszülethet az én életem egyedi értelme.
Történeteink nem szimplán a valóság tükrei; történeteink hatással vannak a tapasztalásainkra! Továbbá új cselekvésre ösztönözhetnek, és ezáltal átalakíthatják a mi saját valóságunkat. „És az Ige testté lett”, „a kreatív szó testté vált”: János evangéliumának kezdő szavai így írják le azt az eseményt, amelyben az isteni eszmék és motivációk kézzelfogható valósággá váltak Jézus személyében. Szavak, szövegek, eszmék nem arra szolgálnak, hogy megfoghatatlanok maradjanak – a megtestesülést keresik és megtestesülésre is találnak. Ez a könyv egy olyan utazásra hív, mely többezer éves szimbólumokon, történeteken, elbeszéléseken át vezet minket, hogy megmutassa a létezésünk alapjául szolgáló valóságot. A tudat, az emberiség tudatának, tudatosságának fejlődését követhetjük végig! Méghozzá az emberiség által elmondott történeteken keresztül, kezdve a Szentírásnál is még régebbi mítoszokkal. A bibliai szöveg pedig határozott haladást jelez és mutat az emberi tudatosság fejlődésében. Sőt, a Biblián belül is tovább követhetjük a tudatosságra ébredés határozott fejlődését. A feltáruló perspektívák számodra újak lehetnek, de a cél nem csupán a Szentírás újraértelmezése. Inkább azt remélem, hogy megmutatok három tényezőt és azok összefüggéseit: az ember értelemteremtő képességét, a rendelkezésünkre álló bibliai szöveg mélységét, és az igazság szellemének – amely mindig előre visz bennünket – mérhetetlen ajándéka közötti összefüggéseket, amik mind ott vannak a Bibliában. Kifogyhatatlan, kiapaszthatatlan misztérium rejlik mindannyiunkban! Ahogyan ez a misztérium a te történetedben, a te életedben kibontakozik, az mindig egyedi, példátlanul egyedülálló lesz. Az emberiség történetének élő, organikusan kibontakozó narratívája Jézusban ért a crescendo-hoz. (A crescendo kifejezés a zenéből ismert, „hangerőben növekvő erővel, fokozatosan erősítve előadandó” részt, csúcspontot jelent.) Jézusban látjuk a testben manifesztálódott, legteljesebben kibontakozó misztériumot. Egyúttal meghívást kapunk rá, hogy azt a tudatállapotot, Isten-és-egység-tudatosságot, önazonosságot valljuk magunkénak, amit Jézusban látunk. E könyv minden fejezete azokat a lépéseket mutatja be egyenként, melyeket az emberiség tudatosságra ébredésében tettünk, illetve tehetünk. Végtére is, azt a fajta egység-tudatosságot szeretnénk megkapni, amelyről Jézus beszélt, amikor így imádkozott: „Megadtam nekik azt a dicsőséget, amelyet te adtál nekem, hogy ők is egyek lehessenek, ahogy mi is egyek vagyunk.” Lássuk hát, fejezetről fejezetre mivel lesz dolgunk. Azzal a gondolattal indítunk, hogy az idő-, az én-, az elbeszélés- és a jelentés rejtelmei mind egybefonódnak. A te szereped pedig ebben a rejtélyben több, mint passzív felfedezőnek lenni – a teremtésre kaptunk meghívást: társteremtők vagyunk! Az első fejezetben a zenét metaforaként használjuk fel a valóság természetének feltárására, és a valóság alakításában betöltött szerepünk bemutatására. Nem mindig nyilvánvaló, életeseményeinknek hogyan- és milyen értéket adunk – e folyamat nagy része azonban rejtve is marad a tudatosságunk előtt. Az események jelentőséget az alapján nyernek, hogyan kapcsolódnak hozzá egy-egy adott történethez, melyet magunknak mesélünk. Ehhez hasonlóan, egyéni történeteink is a nagyobb történetekbe ágyazódva, azokba fonódva nyernek ilyen vagy olyan jelentést, ilyen vagy olyan jelentőséget. Nagy haszonnal jár, ha sikerül megértenünk a folyamatot, ahogy egy-egy adott történetet felépítünk magunknak, és ahogyan megalkotjuk annak értelmezési struktúráját. A második fejezet a tudatos és a tudattalan lenyűgöző kapcsolatát tárja fel. Az a bizonyos tudattalan, rejtélyes részünk, amely nem engedelmeskedik az idő és a rend logikájának, az új jelentéstartalmak gazdag forrása is lehet. A biblia Jákob lajtorjája gyönyörű metaforája az ismertnek és ismeretlennek, a földi és a transzcendens kapcsolatának. A tudatos és a tudattalan közötti egészséges együttműködés: a valóságra alapozott, ám az ámulatba ejtésre is nyitott történet előnyeit nyújtja számunkra. Ahogy egy gyermek fejlődik, úgy alakulnak az általa elmondott történetek is. Az emberiség egésze is a tudatszintek, a tudatosságra ébredés különböző szakaszain át fejlődött. Ez a fejlődés nyomon követhető történeteink evolúciójában is. A Genezis eredettörténetek, a bibliai Teremtés könyvének (azaz Mózes első könyvének) történetei, sokunk számára azok a kontextusok, keretek és alapok, amelyek alapján saját létünket értelmezzük (Ádám és Éva, édenkert stb.). Ezek az eredettörténetek valóban gazdag jelentésforrással bírnak. Nemrégiben történt, hogy 22 000 ékírásos agyagtáblát fedeztek fel. Ezeken az agyagtáblákon a bibliai elbeszélésekhez sok szempontból nagyon hasonló mítoszokat találtak. A harmadik fejezetben ezeket, a bibliai szövegnél is régebbi szövegeket vizsgáljuk meg, hogy segítségükkel is betekintést nyerjünk az emberi elme fejlődésébe és abba, hogy ezek az eredettörténetek mit tárnak fel a Teremtés könyvéről. A tudattalanunk mitikus szimbólumai az értelmezés új mélységeit adhatják, amikor újragondoljuk (újragomboljuk) a Teremtés könyvének bölcsességeit. A Logosz szövege a mítoszok tudatalatti alszövegére íródott rá! A mítoszok tehát új kontextust, szövegösszefüggéseket hoznak számunkra létre, amelyben újraolvashatjuk Mózes első könyvének eredetsztorijait. A negyedik és ötödik fejezetben nekilátunk, hogy a Mózes első könyve 2. és 3. részeit vizsgáljuk: a teremtés hetedik napja, az első ember(pár) az Éden kertjében, majd a történetek, melyeket leginkább „a bűnbeesés” és „Isten büntetése” címmel ismertünk eddig. Most megkíséreljük, hogy a Jahvista eredettörténetek szövegét új szemmel lássuk és értelmezzük. Azért ezekkel kezdjük, és nem Mózes első könyvének első fejezetével (a világ teremtéséről, az állatok teremtéséről, az ember teremtéséről) mert az 1Mózes 2 és az 1Mózes 3 részek régebbi történetek, mint az 1Mózes 1. Ebben a sorrendben elolvasva jobban értékelhetjük majd a történetfolyam egészét, a Teremtés könyvében kibontakozó – a korábban született mítoszokhoz képest radikálisan újfajta – sztori fejlődését. Ezek az elbeszélések nem egyszerűen az ókori történelemmel foglalkoznak! Ezek minden egyes ember egyedi fejlődésének az elbeszélései is. Ez a te történeted; a te keletkezésed története, ahogyan te válsz valakivé. A Jahvista elbeszéléstől különböző forrásból, a későbbi eredetű Papi forrásból származik az 1Mózes 1, a Teremtés könyvének leges-legelső fejezete. Ebből a szövegből teljesen hiányoznak a – keletkezésüket tekintve korábbi 1Móz 2-re és 1Móz 3-ra oly jellemző – beszélő állatok és a mágikus fák. Az emberi gondolatiság nyilvánvaló fejlődésen ment át a Jahvista szöveghez képest. A tudatos és tudattalan érettebb kapcsolatba lépet ezekben a szövegrészekkben, és az eredményük gyönyörű! A hatodik fejezet azt vizsgálja, hogy az 1Mózes 1 írója hogyan képzeli el – újfajta módon – a „kezdeteket”, hogyan keretezi újra az eredettörténeteket és ad így új jelentőséget a jelenünknek. Ezek az alternatív olvasatok megkérdőjelezik a Teremtés könyvének első három fejezetéből tanított olyan népszerű fogalmakat, mint például az „édeni tökéletesség”, „az ember bukása” és az „eredendő bűn”. Ezeket a doktrínákat vagy érvényteleníti, vagy teljesen újraértelmezi ez a radikális új olvasat. Ráadásul „a bűnbeesés” és az „eredendő bűn” fogalma mélységes befolyással bírt arra, hívőként miként gondolkodtunk eddig önmagunkról. Amennyiben ezek az elgondolások transzformáción mennek keresztül, ez azt is magával hozza, hogy a saját magunknak mesélt történetek is radikális transzformáción mennek át. A hetedik fejezetben ezeket a következtetéseket gondoljuk végig, és felfedezzük, hogy a Genezis legkorábbi értelmezései mennyire egybevágnak az előbb feltárt olvasattal. Például az egyház kezdeti frissességének ékes bizonyítéka, Kr.u. 2. században élt, rendkívül modernek ható lyoni (Szent) Iréneusz[1] értelmezése meglepően releváns. A cél azonban nem átfogó teológiai érvek megfogalmazása, hanem ezen alternatívák, választási lehetőségeid bemutatása. A melléklet könyvajánlásokat tartalmaz azok számára, akik mélyebben is szeretnének elmélyülni e témákban. A nyolcadik fejezet egy újabb értelmezési réteget vezet be a mimetikus elmélet atyja, René Girard munkáján keresztül. Ismét a mítoszokat vizsgáljuk, de új szemszögből. A mimézis fényében felfedezzük, hogy a Szentírás felforgatja és átalakítja az ősi szimbólumok jelentését és a mítoszok üzenetét. A bibliai történetekből előtűnő mintázatok, jelenségek nem korlátozódnak az ősi mítoszokra és csak az ókor embereire - saját élettörténetünk szempontjából ugyanúgy húsbavágóak. Ha az ilyen alapvető fogalmakat, mint a „származásod”, „a bűnbeesés” és a „teremtés”, újradefiniáljuk, annak messzemenő következményei vannak arra nézve is, hogy miként értjük Jézus Krisztus személyét és munkáját. Ha az üdvösség, a megváltás, az „örök élet” nem valamilyen elképzelt eredeti tökéletesség helyreállítása, akkor mi? Ha a káosz nem egy rajtunk kívüli gonoszság, hanem kimeríthetetlen jelentéstartalmak forrása mibennünk, akkor hogyan segít Krisztus nekünk átalakítani, áttranszformálni ezt a belső kapcsolatot? És ha a végtelen lehetőségek Istene alkotásra, társ-teremtésre hív bennünket… akkor mit mutat be ebből nekünk Jézus olyan módon, hogy azt az életünkben alkalmazhassuk, meg is tapasztaljuk? Az utolsó, kilencedik fejezet Jézus Krisztust ünnepli és emeli fel, aki a valóságunkat szinte elképzelhetetlenül gazdagabbá és nyitottabbá teszi az életünk kibontakozó szépsége számára. [1] https://www.youtube.com/watch?v=g1OZ3eTsECQ
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: Creative Chaos c. könyve jelenleg fordítás alatt áll. Az elkészült fejezeteket blogbejegyzésekben olvashatod. A magyar változatot Fehér Vera készíti. TARTALOM
Első fejezet:
MEGHÍVÓ A MISZTÉRIUMBA Második fejezet:
A JELENTÉSEK MÁTRIXA ArhívumKategóriák
All
|