„Bölcs mondás felé fordítom fülemet,
hárfadallal magyarázom meg rejtélyemet.” Zsoltár 49:4 A zene olyan nyelv, amelyet még nem korlátoznak a szavaink. Azokba a bennünket mozgató legalapvetőbb értékekbe von be bennünket a muzsika, amelyek szavakkal talán meg sem határozhatók. Van valami rejtélyes vonzereje ezeknek a sugalmazó jelentéseknek… jelen van egy üzenet, egy kommunikáció a muzsikában, szépsége visszhangra talál bennünk, mégis rejtvény, talány, titok marad. Halljuk és felfogjuk a hangokat, és egyszerre vagyunk tisztában azzal, amit hallunk, és azzal, hogy a hangok értelmezése nyitott maradt. Rezonál a tudatunkban és a tudattalanunkban is, és az ilyen csábításokat ellenállhatatlannak találjuk… hogy induljunk felfedezőútra ezen enigmák, titokzatos rejtélyek nyomába. A zene énünk azon részében is visszhangzik, amely hozzá hasonlóan megmagyarázhatatlan, felfedezetlen, ismeretlen. Az az én, akinek tudatában vagyok - az ismert, kialakított, értelmezett és megmagyarázott én, akiről beszélni tudok – itt, a formálatlanságok, forma nélküliségek, a tudatalatti tartományában kezdődött. Amint a korábbi értelmezetlen üzenetek töredékei értelmet kezdenek nyerni, megszületik egy történet, az én történetem: a forma nélküliség káoszából megszületik az én énem. Ennek az én-történetnek a hátterében ott maradnak azok a tudattalan töredékek; valamint a mélyben ott húzódnak saját értelmezési folyamataink is, amelyekkel szintúgy csak egészen homályosan vagyunk tisztában. << Előző Következő>>
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: Creative Chaos c. könyve jelenleg fordítás alatt áll. Az elkészült fejezeteket blogbejegyzésekben olvashatod. A magyar változatot Fehér Vera készíti. TARTALOM
Első fejezet:
MEGHÍVÓ A MISZTÉRIUMBA Második fejezet:
A JELENTÉSEK MÁTRIXA ArhívumKategóriák
All
|