A magzat négy és fél hónapos korára egy teljesen működőképes belső fül fejlődik ki, még az agy teljes kialakulása előtt. Az üzenetek fogadásának képessége szerves része annak, ami emberré tesz bennünket. Még olyankor is, amikor a hallás fizikai képessége részben vagy egészben hiányzik valakinél, az ember alkalmazkodik, és ez esetben másképp, de megtalálja az üzenetek fogadásának módját. Képesek vagyunk hallani a létezésünk dallamát, még mielőtt tudnánk, tudatában lennénk annak, hogy egyáltalán létezünk! A hangok nem egyszerű zajok csupán a számunkra ... provokálnak bennünket, hogy keressük a hangok értelmét is; értelmezésünkre váró üzenetek; olyan kapcsolatok számunkra a hangok, melyek utat nyitnak a közösség élményének megélése felé.
Amikor az anyaméhet elhagyva világra jövünk, a hangok újfajta tisztaságával találkozunk. Az eddig tompán hallott zajok világosabbá válnak, ám hogy mégis mit jelentenek, és az egész közepette én mit gondolok róluk, azzal bizony nem is olyan egyszerű megbirkózni. „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig.” (19. zsoltár 2-5. MBT) A zsoltár szerzője azt fejezi ki, amit mi emberek mindig is érzékeltünk: hogy az egész kozmosz egy hatalmas jelentőségű történetről mesél. De miért kaptam a képességemet, hogy mindezt észleljem, értsem, értékeljem? Miért kaptam a tudatomat? Mi köze ennek a szédületesen óriási történetnek az én történetemhez? Mint ahogy egy hangjegy is egy dallam részeként nagyobb szépséget fejez ki, mint önmagában elkülönülten, a te létezésed is nagyobb jelentőséget nyer azzal, hogy nem elkülönülve létezel, hanem egy jókora történet része vagy! Tebenned is összefoglalást nyer a múlt. Mindaz, ami korábban történt, visszhangra lel tebenned is és sajátos jelentést kölcsönöz neked. Ugyanakkor, a létezésed több, mint összegzése annak, ami eddig volt. A léted egy összefoglalás s egyben egy forrás is, következtetés és valami új kezdete. Tartalmazod történelmednek gazdagságát és annak ígéretét is, ami még bármi lehet. Tapasztalataink az értelmezésünkért kiáltanak. Minden esemény egy valami nagyobb részévé kíván lenni, csakúgy, ahogy a hangok a zene részévé kívánnak válni – a jelentőségüket az események is kontextusban, szélesebb összefüggések részeként nyerik el. Tehát, ha egy-egy esemény egy elbeszélés részévé válik, az magában hordozza a történet gravitációját (eddigi ívét) éppúgy, mint a jövő lehetőségeinek rezgését. Ez a szépség azonban nem kizárólag magában az eseményben rejlik, hanem abban a jelentésben, amelyet a tudat ad neki – amit te adsz neki. Személyes történeteinknek úgy adunk értéket, hogy egy nagyobb történet kontextusába helyezzük őket. Az egész emberi történelemben, az emberiség történeteket hozott létre, hogy formát adjon annak, amit intuitív módon érzékeltünk. Emlékezünk egy olyan kezdetre, amely a tudatos létezésünk előtt létezett, és arra számítunk, hogy a jövő a mi személyes fizikai létezésünk után is folytatódik. Egészen figyelemre méltó az a hasonlóság, ami megmutatkozik e keletkezéstörténetek között; olyan kultúrák eredetmítoszai között, melyek nem álltak egymással kapcsolatban. Miért meséli az emberiség magának ezeket a történeteket? És miért pont így mondjuk el őket? Vajon van ezeknek a mítoszoknak valamilyen valóságalapja? Vagy csak tiszta fantáziálás? Ahogyan ezeket a nagyobb történeteket értjük, értelmezzük, amilyen jelentést tulajdonítunk nekik – az hogyan befolyásolja a jelenünk tapasztalatait? Ha megfejtjük a rejtvényt, ami a kezdeteinkről szól… az egy olyan kaland lesz, ami semmi máshoz nem hasonlítható! Pont itt a káosz kreatív peremén, ahol a múlt pillanatai még rezonálnak és befejezésüket várják, miközben a jövő minden lehetősége vonzza és magához vonja a jelenlévő „most”-ot – itt, egy egyedi teremtő szerephez jutsz. Az a képességünk, hogy értelmezni tudjuk a múltat és el tudjuk képzelni, képesek vagyunk látni a jövőt, többé teszi az embert, mint hogy a valóság passzív szemlélője legyen. Nem egy szimfónia passzív hallgatója vagy! Egymással is összegabalyodott, mindenki mással összefonódott szereplők vagyunk. Azért létezel, mert meghívtak téged ebbe a valóságba – az univerzum szívesen lát téged! A szimfónia a te hangodra is számít! << Előző Következő >>
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: Creative Chaos c. könyve jelenleg fordítás alatt áll. Az elkészült fejezeteket blogbejegyzésekben olvashatod. A magyar változatot Fehér Vera készíti. TARTALOM
Első fejezet:
MEGHÍVÓ A MISZTÉRIUMBA Második fejezet:
A JELENTÉSEK MÁTRIXA ArhívumKategóriák
All
|