Az emberi tudat fejlődésében számos szakasz létezik, de az egyik legalapvetőbb az a folyamat, amelynek során a tudatos én kilép az öntudatlanból. A csecsemők anélkül kerülnek ebbe a világba, hogy tudatában lennének saját énjüknek – ez a tudatosság előtti szakasz. De nem sokkal később az öntudat elkezd kialakulni. Fantasztikus felismeréseket hozhat, ha Ézsau és Jákob történetét a tudattalan és a tudatos metaforájaként olvassuk. Az online Mimézis Akadémiám[1] egyik hallgatójával (aki egyben barátommá is lett) folytatott beszélgetésből jött az ötlet, hogy próbáljuk meg a két testvér történetére az alábbi olvasatot. Magam is meglepődtem, hogy ez az értelmezés milyen gyümölcsöző lett, ahogy a metaforát a karakterekre alkalmaztam.
„Az első kijött, vöröses volt, egészen olyan, mint valami vörös ruha. Ézsaunak [azaz „Szőrös, Bozontos, Nyers, Durva”-nak] nevezték. Azután kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak [azaz „Sarokfogó, Lemaradó”-nak] nevezték.” (1Mózes 25:25-26) A két testvér két története, Jákob és Ézsau története elválaszthatatlanul összefonódnak, és mindkettő értéket ad át a másiknak. Ézsau az elsőszülött, ugyanúgy, ahogy a tudattalan a tudatos én előtt jön létre (még a világrajövetelünk előtt). Már a születésekor, Ézsau vörös és szőrös arcszíne vad, féktelen és zabolátlan természetére utal. Mindannyian ebben a tudatosság-előtti állapotban kezdjük létünket. Ebben az értelemben a tudattalan az elsőszülött. De ez nem azt jelenti, hogy ebben az állapotunkban semmi érthető nem történik. Mint korábban említettem, a belső fül még az agy kialakulása előtt kifejlődik. Üzenetek érkeznek, ingereket érzékel a magzat. Bőven kijut jelentésre utaló sugallatokból, formátlan képekből, de nincsenek kész értelmezési keretek, ezért a tudattalan „vad, megszelidítetlen” marad. Ebben a korlátlan térben az üzenetek egyedi formát öltenek. A szekvenciális (időrendet követő) idő vagy a formális logika korlátozásai nélkül az itt kialakult szimbólumok a tudat szemszögéből nézve kaotikusnak tűnnek. Alapvető fontosságú megértenünk azonban, hogy annak ellenére, hogy zabolátlannak látszik a káosz, ez a káosz a teljesség és a béke állapota is! A különlétező „én” megjelenése előtt minden EGY és egy minden! Én-tudatra, öntudatra ébredése előtt a baba még nem tesz különbséget saját maga és a körülötte lévő valóság között. Minden, ami történik, és minden létező, egy egész része. Ez a tudatosság előtti állapot a boldog egység egyfajta paradicsoma. Itt nincs elválasztottság, elkülönültség, nincs hiány és nincs vágy, nincs jó vagy rossz. Minden egyszerűen csak VAN. Ezeket a tudat előtti emlékeket az „én” megjelenése után is megőrizzük. Van még egy nagyon lényeges aspektusa a tudattalannak. Ez több, mint az egyén pszichológiai jelensége: a tudattalanban eltűnik a határ önmagam és minden más között; ez egy érintkezési pont mindazzal, ami túlmutat önmagamon. A tudattalan nagy mélységet rejt magában. Néhányan megpillantották ezt a mélységet, és megpróbálták jobban meghatározni. Carl Jung a kollektív tudattalanról (tudatalattiról) beszélt. Ez az intuitív tudás nem személyes. Más szavakkal, nem az egyén tapasztalata révén, hanem inkább kollektív módon és a faj tapasztalatai révén nyertük. Ahogy az állatok a fajukra jellemző ösztönökkel születnek, úgy az emberek is az emberi faj intuitív bölcsességének igazgyöngyeit öröklik. A tapasztalatok rétegei sok generáción keresztül felhalmozódtak, hogy kialakítsák a tudás egy bizonyos mintázatát. De a tudattalan még ennél is mélyebb. Az intuíciókon is túli mélységet takar, kollektív emberi történelmen túli mélységet. A Szentírás a tudattalant annak a térnek tekinti, amelyben Isten gyakran meglepő módon találkozik velünk. A Biblia tele van álmokról szóló történetekkel – az álmok a tudattalanban zajló események – amelyben az emberek bölcsességre tesznek szert és valaminek az értelme megnyílik előttük. Nincs az öntudatlannak pontosan meghatározható határa, és lehet, hogy éppen ez a határhiány teszi lehetővé az isteni egyesülését az emberivel. Ézsau az elsőszülött, és ez bizonyos prioritást, elsőbbséget jelent. Az elsőként kialakult tudattalan, amely egy kollektív bölcsességet kap örökségül, a tudatos én létrejöttének az előfeltétele. << Előző Következő >> [1] https://www.mimesis.academy angol nyelven Mimesis Academy. A fordító megjegyzése: a kurzusok ugyanitt magyarul is elérhetőek, jelentkezz a Mimézis Akadémiára!
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: Creative Chaos c. könyve jelenleg fordítás alatt áll. Az elkészült fejezeteket blogbejegyzésekben olvashatod. A magyar változatot Fehér Vera készíti. TARTALOM
Első fejezet:
MEGHÍVÓ A MISZTÉRIUMBA Második fejezet:
A JELENTÉSEK MÁTRIXA ArhívumKategóriák
All
|