„Amikor a fiúk felnőttek, Ézsau a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Jákób ellenben szelíd [szó szerint: egyszerű ember,] sátorlakó. Ezért Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka viszont Jákóbot szerette. Egyszer Jákób valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan [és éhesen] jött meg a mezőről. Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak [„ádom” melléknévből, jelentése: vörös]. De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! Ézsau ezt mondta: Én úgyis folyton halálos veszélyben vagyok, mire való nekem az elsőszülöttségi jog? Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki, így adta el elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. Jákób meg adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket. És ő evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette [szó szerint: megvetette] Ézsau az elsőszülöttségi jogot.” (1Mózes 25:27-34 MBT)
Ahogy a fiúk felnőnek, egyre világossá válik, hogy Jákob a kifinomultabb, civilizáltabb és egyszerűbb. Saját irányítása alá vonta a környezetét, és olyan építményben lakik, amelyet ő maga emelt. Ézsau ezzel szemben a vadonban van otthon, a természetben, az állatok között. A vadászat készsége nagymértékben a közvetlen környezetben való biztos jelenléten alapszik. A vadászat sok veszélyt rejt magában; sokszor élet- vagy halál kérdése mind a vadász, mind a vad számára. A veszélyhelyzetek azt hozzák ki belőlünk, hogy minél inkább jelen legyünk a pillanatban. A tudattalanunk ez az ősvadász, aki a természetben, a kaotikus veszélyben van otthon. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy Jákob a kiszámítottabb kettejük közül. Jákob kutatja saját identitását és jobban szem előtt tartja a jövőt – és ennek következtében Ézsau elsőszülötti örökségét. Ézsau viszont féktelen, impulzív, és az identitás és a jövő kérdései nem igazán érdeklik őt. Ne felejtsd el a kontextust: azon vagyunk, hogy feltárjuk, mit jelent embernek lenni és mi a különlegesen egyedi az emberi tudatosságban. Ézsau és Jákob a tudatunk két aspektusát képviselik. A fenti történetben Jákob az elsőszülöttségre, Ézsau pedig a kész ételre – éhségének azonnali kielégítésére – vágyik. A vágy egy nagyon fontos és egyedi téma az emberi tudat fejlődésében. Jákóbot is és Ézsaut is a vágy vezérli. Nem azonos vágyak ezek, melyekről gyakran tárgyalniuk is kell, s így az elsőbbségről szóló konfliktus csak fokozódik. Jákobot ambíciói arra késztetik, hogy megszerezze, ami Ézsaué. Ahhoz, hogy a tudat teljesítőképessége valóban kiteljesedjen, szükséges, hogy a tudattalan kárára, azt elnyomva érvényesüljön. Van egy időszak, amikor a gyermek még örömmel él a képzelet és az észszerűség két világa között, az intuitív és a számított, átgondolt között. De az életben eljön az életkor, amikor egyértelműen választunk, hogy mié legyen az elsőbbség. Jákobnak elsőbbséget kell élveznie. Ez egy szükséges és természetes evolúció, mert ha a képzeletet nem szelídíti meg a józan ész, akkor a képzelet egyre inkább csupán tévképzetekké válik. Robert Kegan: A fejlődő én c. könyvében a személyes fejlődés mozgatórugójaként azonosítja azt a vágyunkat, hogy keressük mindennek, vagy valaminek, az értelmét. Egyetértek, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy vajon mi ösztönzi ezt a folyamatot? Nem keresnénk valaminek az értelmét, ha nem lenne mögötte a „jelentés” iránti vágy; a vágy, hogy legyen értelme a dolgoknak. Így tehát a vágyat azonosíthatjuk be, mint a legalapvetőbb erőt, amelynek segítségével az emberi tudat fejlődése egyáltalán lehetségessé válik. Mi a vágy? A szép hívogatása? Az érték vonzalma? Mágneses ereje annak, hogy értelmet keressünk? A másság cselszövése irányunkba? Az új lehetőségek izgalma? A lét, a beteljesülés ígérete? De miért érdekel bennünket a szépség, miért vonz az érték ... miért vágyunk? Mindezek a szavak – meghívás, vonzerő, ígéret – valamifajta távolságot feltételeznek. A differenciálatlan EGY-ség paradicsomában, a tudatosságunk előtti paradicsomban, nem lehet vágy, mert ahol nincs különbség, ott távolság sincs. Éppen a magam és a másik közötti tér teszi lehetővé a vágy mozgását kettőnk között. A vágy mind megerősíti, hogy a távolság létezik, mind áthidalja azt. A vágy annyit jelent, hogy elismerem a különbséget önmagam és aközött, ami nem én vagyok. Nem tudok „akarni valamit", ha nincs "én”. De a különbözőség érzése sem lehetne, a vágy által létrehozott tér, távolság nélkül. Hogy világos legyen, az önálló „én” kifejlődése után, maga a vágy: tudatos és tudattalan is lehet. A vágy a „valóság” és az „amilyen-lehetne-a-valóság” közötti térben, távolságban alakul ki. Mi emberek nem elégszünk meg azzal, hogy a valóságot úgy érzékeljük, amilyen. Értelemre, a dolgok értelmére vágyunk. A jelentéskeresés során pedig egy nagyon erős képességünk fejlődik ki, amikor megértjük, hogy a valóság, az nem valami statikus dolog, hanem a múltból származó és a jövőbe áramló mozgás. Az időtudatunk hozzáférést biztosít az ok és okozat logikájához, és ez képezi a történetmesélésünk alapját. Lehetővé teszi számunkra, hogy tanuljunk a múltból, ismereteket halmozzunk fel és legyenek elképzeléseink a jövőre nézve. Megnyitja megértésünket a jövőben rejlő lehetőségek felé. Jákob és Ézsau történetében Jákob az, aki szívesebben demonstrálja, hogy tisztában van vele, hogy létezik jövő. Tudatos részünk az, aki jobban tisztában van az ok-okozat logikával, aki a számítóbb és aki inkább érvel; aki inkább valószínű, hogy megteremti a számunkra kívánt jövőt. Ez a független én az, aki átveszi a történet irányítását és felépíti az értelmezési keretet – akárcsak egy sátrat, amelyben biztonságban érzi magát. A tudattalan is generál értelmet, de lazább és strukturálatlanabb módon. A tudattalan kevésbé valószínű, hogy rátelepszik egyetlen bizonyos jelentésre; sokkal inkább lehetséges jelentések sokaságát sugallja fantáziadús módon. Gondoljunk például az álmokra. << Előző Következő >>
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: Creative Chaos c. könyve jelenleg fordítás alatt áll. Az elkészült fejezeteket blogbejegyzésekben olvashatod. A magyar változatot Fehér Vera készíti. TARTALOM
Első fejezet:
MEGHÍVÓ A MISZTÉRIUMBA Második fejezet:
A JELENTÉSEK MÁTRIXA ArhívumKategóriák
All
|